- Naruto – hallottam Sasuke hangj�t, mire r�n�ztem – �n hiszek benned. Ments meg minket!
Mosolya ism�t er�t adott, �s hirtelen egy aranyozott, feh�r botot pillantottam meg a kezemben. Mindannyian �mulva meredt�nk a hossz� t�rgyra, majd magabiztosan megforgattam azt a kezemben. Oldalra forgattam magam mell�, �s t�mad� p�zba v�gtam magam. Bal kezemmel intettem nekik.
- Na gyertek csak, ha mertek – mondtam.
�k pedig fel�m l�dultak, �n meg, mintha ezer �ve ezt csin�ln�m, a bot seg�ts�g�vel h�r�tottam, �s �t�seket m�rtem r�juk. R�gtam is, amikor csak tudtam. Azt�n a farkas h�tulr�l vetette r�m mag�t, �s belev�jta fogait a sz�rnyamba. Felord�tottam a f�jdalomt�l, majd eldobtam a botot, �s k�t tenyeremet egym�s fel� ford�tottam. Hamarosan egy k�k g�mb jelent meg k�z�tt�k, �s r�gt�n a fenevad fel� haj�tottam. Vinnyogva �rt f�ldet, �s �gy t�nt, nem fog egy hamar ism�t megmozdulni.
�jra egym�s fel� ford�tottam kezeim, �s a k�k energia ism�t forogni kezdett k�zt�k. Egyik kezembe �tvettem, felkaptam a botot, �s a v�mp�r fel� szaladtam. Kicseleztem, lefogtam a bottal, �s egyenesen a sz�v�be f�rtam az energiag�mb�t. Felord�tott, �s a f�ldre zuhant. A bot v�ge �tv�ltozott szably�v�, �s gyorsan lev�gtam a fej�t. 
Sirius fel� fordultam. Elsz�nt tekintetem l�tt�n h�tr�lt egy l�p�st.
- Ez... Ez meg hogy lehets�ges? - �rtetlenkedett – Hiszen a m�regt�l m�r mozdulnod sem kellene tudnod... Ezt nem �rtem.
- Egyvalamir�l elfelejtkezt�l – mondtam – �n nem vagyok ember. F�ll�ny vagyok. Nem kellett volna �gy al�becs�ln�d engem.
Nem v�rtam meg a reakci�j�t, r�rontottam, a bottal kig�ncsoltam, majd a f�ldre szor�tottam. �lla al� t�masztottam a botot, szem�ben f�lelem t�kr�z�d�tt. Az energiag�mb ism�t form�l�dni kezdett tenyeremben, amit egyenesen a homloka k�zep�re ir�ny�tottam. Megr�zk�dott, �s teste vonaglani kezdett. Fel�lltam, �s egy gyors mozdulattal lev�gtam a fej�t. 
Kerestem n�mi t�zel�anyagot, �s hatalmas m�gly�t raktam, majd mindh�rm�jukat a t�zre dobtam.
Azt�n odas�t�ltam Sasuk�hoz, �s le�ltem mell�. B�szk�n mosolygott r�m. Megcir�gattam az arc�t.
- J�l vagy? - k�rdeztem agg�dva.
- Most m�r igen – suttogta, �s nekem d�nt�tte fej�t. Sz�j�b�l csordog�lt a v�r, test�t horzsol�sok, karmol�sok �s egy�b m�s s�r�l�sek bor�tott�k. Finoman �t�leltem, �s egy�tt n�zt�k, ahogy ellens�geink sz�p lassan el�gnek. - El kell ismerem, leny�g�zt�l – vallotta be.
- �n? Ugyan m�r – szer�nykedtem, majd kedvesen megsimogattam a fej�t. - �rted b�rmit.

Felkaptam az �lembe a fi�t, akiben m�r alig volt n�mi kis �let, �s felr�ppent�nk. Hat�rozottan �s magabiztosan rep�ltem a felh�k fel�, a v�remben volt, tudtam merre kell menni. 

Meg�lltam a kapuban. A kov�csoltvas emelv�ny z�rt kapui hat�rozott k�rvonalakkal magasodtak el�tt�nk. Azt�n halk nyikorg�ssal kiny�lt, ezzel bel�p�st engedve nek�nk a Felvil�gba.
A feh�r k�d sz�p lassan sz�toszlott, �s hamarosan hihetetlen l�tv�ny t�rult a szemem el�: T�bb sz�z, nem is, t�bb ezer angyal t�rdelt el�ttem, lehajtott fejjel, megal�zkodva. K�z�pen egy kis �sv�ny volt, magabiztosan indultam el rajta. Utamat angyalok �vezt�k, a tisztelet k�zzel foghat� volt.
Az �t v�g�n Ibiki v�rt r�m. Meghajolt el�ttem.
- �dv�z l�gy k�zt�nk, Naruto! - mondta, b�lintottam, majd mindketten Sasuk�ra n�zt�nk. - Majd mi ell�tjuk. Nem kell agg�dnod �rte, j� kezekben lesz – biztatott, majd odaj�tt egy angyal, �s kiny�jtotta kez�t. �tadtam neki az alv� fi�t, �s szeretetteljesen megsimogattam az arc�t.
- Valaki l�tni szeretne t�ged – mondta Ibiki, mire r�emeltem tekintetemet.
- Vezess – mondtam, � pedig intett, hogy k�vessem.

V�ge~